Loading the content... Loading depends on your connection speed!

Két világ egy helyen!
A szép mindenütt jelen van, csak kevesen veszik észre

Te érezted már magad felhőtlenül boldognak? Úgy, hogy azt gondoltad, sínen van az életed? Hogy voltak ugyan terveid, álmaid, de nem vágytál nagy dolgokra, mert úgy tapasztaltad, hogy mindened meg van?

L: Múlthét pénteken egy író-olvasó találkozón voltam, a csodálatos Schäffer Erzsébet tartott előadást. Ismeritek igaz, mikor egy emberből csak úgy sugárzik az elégedettség? Belőle sokkal több, mint sugárzott. Megfertőzött a jó kedve. A pozitivitása. Az élet iránti szeretete. A boldogság iránti szenvedélye. Lenyűgözött a személyisége, és az, ahogyan a világhoz áll hozzá. Mikor sétáltam haza azon gondolkoztam, hogy én mikor leszek ilyen? Akkor, ha már mindent elértem, amit akarok? És az mikor lesz? Lesz egyáltalán olyan állapot az életemben, mikor nem vágyom semmi másra, csak ülök a székemben, mosolygok magamon és az életemen és nyugalom járja át a szívem, mert egyszerűen csak létezem?

Egyébként is ilyen “agyalós” lány vagyok, folyton gondolkodom, ha kell, ha nem kell, jó és rossz dolgokon egyaránt, de egy-egy gondolat képes olyan hirtelen a bőröm alá férkőzni, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Ez is egy ilyen gondolat volt. Kattogott az agyam azon, hogy mi hiányzik az életemből ahhoz, hogy engem is ilyen “Schäffer Erzsébet féle kiegyensúlyozottság” kerítsen hatalmába. Hiányzik egyáltalán valami? Azt csinálom, amit szeretek, azt tanulom, amit szeretek, olyan emberek vesznek körül nap, mint nap, akiket szeretek. Mégis olyan sokszor érzem azt, hogy nem találom a helyem a világban, mégis olyan sokszor vagyok elégedetlen. Mikor leszek én is hálás? Mikor elégszem meg azzal, amim van? Mikor hunyom le este úgy a szemem, hogy: Igen, minden jó így, ahogy van?

Többnyire pozitív embernek tartom magam, de nekem is vannak jobb meg rosszabb napjaim, egyszer minden tökéletes, még ha ez nem is létezik, máskor meg minden szörnyű, és végeláthatatlan nyűg lesz rajtam úrrá. Ezután a találkozó után órákig az járt az eszembe, hogy mi kell ehhez az érzéshez? Ehhez a megmagyarázhatatlan gondtalansághoz. Nem igazán tudok rá választ találni, egyrészt, mert ez emberfüggő, másrészt, mert sokszor még a saját kérdéseimre sem ismerem a válaszokat. De azt tudom, hogy ez csak rajtam múlik. Legalábbis többnyire. Nekem kell változtatnom, ha valami nem jó, nekem kell azzal foglalkoznom, ami boldoggá tesz, de sokszor olyan nehéz, nem? Nem aggodalmaskodni, nem másokkal törődni, nem a problémák közt keresgélni, hanem a jó dolgokat ébren tartani. Csak élvezni az életet. Tegyetek így!

K: Én sem tudom elhinni, hogy az első valódi kudarcom óta már fél év eltelt. Nem tudtam, hogy hogyan fogom átvészelni ezt az időszakot, és hogy ugyan mit fogok csinálni iskola nélkül a mindennapjaimban. Ha visszagondolok, csak az jut eszembe, hogy egyetlen kérdés volt a fejemben: miért? Azt gondoltam, hogy erre nincsen válasz, ennek nincsen miértje, nincsen rá semmi indok. De mégis volt rá. Nem is egy. Inkább egy tucat. De, egyetlenegyben teljesen biztos vagyok. És igen, most hálás vagyok az én Istenkémnek azért, hogy itthon tartott. Sokkal erősebb vagyok, mint voltam, az egész felfogásom megváltozott. A kezdet nagyon nehéz volt, amikor mindenkinek elkezdődött a suli és nekem minden olyan maradt, mintha nyár lenne. Nem tudtam magammal mit kezdeni, rossz kedvem volt, nem volt célom. De szerencsére ez az érzés nem tartott olyan sokáig.

Megtanultam értékelni a kis dolgokat is. Próbálom minden napomban megtalálni azt a kis pluszt, amiért ez a nap még jobb, mint az előző volt. Én ilyen vagyok. Muszáj keresnem egy közelgő programot, időpontot amit várhatok. Hogy lehetne élni anélkül, hogy ne várjunk semmit? És én egyszerűen most annyira de annyira boldog vagyok, amiért jön a tavasz. A tavasz a legcsodálatosabb időszak. Mindig valami újnak a kezdete. Imádom a Húsvétot, a tulipánokat, a kis madarakat, a sétákat. Imádok biciklizni, mondtam már? A tavasz az én időszakom. ÉÉÉÉS, hogy még ennél is jobb kedvem legyen, a héten elkezdtem a jogsit, amit már ezer éve várok, de mindig elhalasztottam valami miatt.

Én nem szeretnék semmi lehangolót írni most, inkább inspirállak titeket a jó kedvre, hátha rátok ragad!!!!

Facebook: Foryourself

Instagram: @tbsisterzz

Comments are closed.

Mobile version: Enabled