Loading the content... Loading depends on your connection speed!

Két világ egy helyen!
Valóra vált az álmom

Az összes létező ember, aki megtudta, hogy írtam egy könyvet azt kérdezte, hogy MÉGIS HOGY? MIÉRT? HOGY JÖTT EZ? Szeretem ezeket a kérdéseket megválaszolni, mert az életem egyik legfontosabb hónapjainak a részét képezik, de úgy éreztem, hogy olyan sok a mondanivalóm van ezzel a témával kapcsolatban, hogy bőven megér egy bejegyzést. Arról meg nem is beszélve, hogyha van köztetek olyan, aki már elkezdett írni, vagy tervezi, annak tudjak tanácsot adni és segíteni.

Már ezerszer is elmondtam, hogy mennyire szeretek írni. Ez a szenvedély egész gyerekkorom óta jelen van az életemben, de mindig másképp. Naplókkal kezdtem, amikben a a hétköznapjaim legizgalmasabb történéseit, meg persze az akkori szerelme(i)m nevét véstem fel. Miután ezt kinőttem jöttek a versek, aki fontos volt az életemben az kapott, Anya a legtöbbet, de egyébként a mai napig írom őket, ha úgy tartja kedvem. A könyv első ötlete tényleg csak egy hirtelen ötlet volt, még arra is emlékszem, hogy sétáltunk haza valahonnan, amikor Robi azt mondta: Ahelyett, hogy írnál egy könyvet! Nem hiszem, hogy akkor komolyan elgondolkoztam volna ezen.

Mivel érettségi után levelezőn kezdtem el az egyetemet, azonnal tudtam, hogy emellett dolgozni szeretnék. Az első munkahelyemen nem volt túl nagy mozgás, nem volt túl sok feladat, időm meg annál inkább. Valami hasznossal akartam foglalkozni, másrészt meg tagadhatatlanul izgatta a fantáziámat, hogy vajon szeretek-e annyira írni, hogy képes legyek egy regényt befejezni. Nem is csak az írás szeretetéről van itt szó, ehhez azért sokkal több kell szerintem. Kreativitás, az, hogy el tudj vonatkoztatni a való élettől, hogy legyen képzelőerőd, hogy kitartó légy. Ja, és erős, mert nagyon nehéz, hogy egy kéziratból könyv legyen, de ezt majd talán legközelebb.

Szóval, elkezdtem egy történetet írni, amibe a saját életemet fűztem. Végül ebből nem lett semmi, és egészen sokáig senkinek nem is mutattam meg. Hamar rájöttem, hogy arra, hogy felszínre hozzak számomra fájó emlékeket, még nem állok készen. De ezzel egy időben arra is ráeszméltem, hogy minden szó leírása öröm a számomra. Elkezdtem egy másik történetet, egy újat. Miután az első fejezettel készen lettem, megmutattam anyának és Robinak, akiktől csak annyi választ kaptam, hogy folytassam, és én így tettem, de aztán új munkahelyem lett, nem volt időm írni, de bevallom, nem is foglalkoztam vele annyit, mert nem hittem az egészben. Abban az időszakban nagyon lassan haladtam, végül nem tudtam összeegyeztetni a tanulással a munkát, így 1,5 év után kénytelen voltam eljönni. Nehéz döntés volt, de a legjobb. Talán enélkül a lépés nélkül soha nem jutok el odáig, hogy legyen egy online magazinom, és egy saját könyvem.

Annyi időm lett, mint a tenger, a levelező tagozat pedig megengedte, hogy annyi energiát fektessek az írásba, amennyit bírok. Mondhatni minden napomat, sokszor estémet is a regénnyel töltöttem, a szereplők lettek a barátaim, az érzelmeik az enyémek. Néhány hónap alatt kész lett a végleges kézirat. Megint jött anya és Robi, hogy olvassák el. Robi az én legnagyobb kritikusom, a mai napig megkérdezem tőle, hogy jó-e a pulcsi, amit épp meg akarok venni, vagy, hogy mehet-e a blogra az új bejegyzés. Így tudtam, ha ő azt mondja, hogy keressek kiadót, akkor nyugodt szívvel kiadhatom a könyvem.

Mivel nem akarlak benneteket untatni, mára befejezem, de hozok erről még egy bejegyzést, hogy a kéziratomból mégis, hogyan lett könyv, és, hogyan kerül a Lírához, a Librihez, az Undergroundhoz, és ezek online felületeire. A kérdéseiteket nyugodtan tegyétek fel továbbra is, várom őket szeretettel! Ha kedvet kaptatok az olvasáshoz (vagy szeretnétek, ha Kíra nézne rátok vissza a könyvespolcotokról 😉 ), akkor megrendelhetitek a http://thurmerbaloghlejla.hu/ –n és az http://undergroundbolt.hu/melletted – n is.

Ui.:  a következő 3 posztot Kíra fogja készíteni, hamarosan az is kiderül, hogy miért!

Comments are closed.

Mobile version: Enabled